„Az MSZP jelöltjei, mint a 300 spártai, úgy fognak küzdeni” – mondta a szocialisták budapesti elnöke, amikor a Párbeszéd, a Momentum és a DK képviselőinek társaságában április 6-án tájékoztatást adott az ellenzéki pártok fővárosi választási együttműködéséről. Egyúttal meg is nevezte azokat, akiket az ellenzéki pártok polgármester-jelöltjeiként támogatnak majd az őszi önkormányzati választáson. Utóbb maga az MSZP elnöke többek között azt is megerősítette, hogy Pesterzsébeten az MSZP támogatásával újra indul a polgármesterségért Szabados Ákos, a XX. kerület jelenlegi polgármestere. A Fidesszel szembenálló demokratikus erők hívei azonban nem sokáig örülhettek a hírnek, mivel Szabados Ákos még aznap maga sietett azt korrigálni. A 20.kerulet.ittlakunk.hu oldalon egy egészen elképesztő közleménnyel hazudtolta meg az MSZP országos és fővárosi vezetőit: saját arcképével is ellátott bejegyzésében (1) arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy ő bizony független jelöltként indul, (2) valamint bejelentette, hogy „az önkormányzati választásokkal kapcsolatos esetleges (sic!) együttműködésről” ő kíván dönteni, de azt is csak később, az Európai Parlamenti választásokat követően.

(ld. itt: https://20.kerulet.ittlakunk.hu/helyi-politika/190406/szabados-akos-kozlemenye )

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a spártai máris dezertált. Komoly pofon ez nem csak a szocialisták országos és helyi vezetőinek, hanem az MSZP-vel együttműködő többi ellenzéki erőnek is.

* * *

Akik az átlagosnál egy kicsit jobban ismerik Szabados Ákost, azok nem feltétlenül lepődnek meg. Szerintük Szabadosnál már korábban is a hatalomhoz való igazodás volt a személyes meghatározó elem. 2002-t követően az MSZP listás országgyűlési képviselője is volt, s két ciklus alatt mindössze 18 alkalommal szólalt meg a parlament plenáris ülésén; de önálló, politikai értékválasztást tükröző felszólalása a Parlamentben nem volt. 2007. novemberétől aztán egyáltalán nem szólalt meg, majd 2009. áprilisában, – ekkor lett válságkezelő miniszterelnök Bajnai Gordon –, még mandátumáról is lemondott. Szabados már 1998 óta Pesterzsébet polgármestere, s e funkciót attól függetlenül sikerült megőriznie, hogy az Önkormányzatban bal- vagy jobboldali többség volt. Ám, mint erről később szó lesz, ez a siker nem valamiféle személyes vezetői kvalitás eredménye: Szabados mindig jól taktikázott, és soha nem voltak gátlásai, ha igazodnia kellett az éppen nyerőnek látszó irányzathoz.

Aztán 2015-ben nagy csendesen még az MSZP-ből is kilépett. Nem kell emiatt feltétlenül elítélni őt, hiszen azidőtájt számos új, progresszív, demokratikus erő is megjelent a közéletben, s az alapvető politikai értékválasztás elvárható folyamatossága akár lehetőséget teremhetett volna arra is, hogy a polgármester úr az MSZP-n kívül szorosabban együttműködjön a Párbeszéd, a DK és az Együtt kerületi képviselőivel is, – akik, egyébként, összességében biztos többséggel rendelkeznek az önkormányzati testületben. Szabados más utat választott: miközben az ország politikai kettéosztottsága egyre inkább nyilvánvalóvá vált, az MSZP-ből való kilépését követően eljátszotta a politikailag független, úgymond „a kerület érdekében” mindenkivel együttműködő polgármester szerepét. Ez az öncélú taktikázás végül leginkább abban nyilvánult meg, hogy fontos és kevésbé fontos ügyekben is feltűnően az új állampárt szempontjainak és klientúrájának érvényesülését segítette elő, esetenként konfrontációt is vállalva a baloldali képviselőkkel.

Az igazodás parancsa

Csak jelzésként idézünk fel néhány, politikailag pontosan beárazható történetet az elmúlt időszakból. 

  • A 2014-es választásokat követően az Orbán-kormány támadást indított a civil szervezetek ellen. A függetlenség felszámolásának és a NER-be való betagolásnak volt egy, a kommunikációs hadjáratnál és az alaposabbnál is alaposabb KEHI-vizsgálatoknál is trükkösebb eleme: a kormány országszerte Civil Információs Centrumokat hozott létre, hivatalosan azzal a hangzatos céllal, hogy, úgymond, „szakmailag támogassák a civil szervezetek működését”, meg hogy „segítsék elő az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások szabályszerű felhasználását”. E centrumok aztán együttműködési szerződéseket kezdeményeztek a helyi önkormányzatokkal, mely akció valós célja nem lehet kétséges egyetlen közéletileg tájékozott ember számára sem. (Kispesten például az ottani szocialista polgármester nem is vitte a testület elé az egészen átlátszó fideszes kezdeményezést…) Budapesten a „Civil Információs Centrum” címet Orbánék közismerten favorit háttér-intézménye, a Századvég Politikai Alapítvány nyerte el, – amelyről egyébként bármely közéletileg tájékozott embernek azonnal a „pénzmosoda” (© Mellár Tamás) kifejezés kellene eszébe jusson. Nem így Szabados Ákos, aki nem csak beterjesztette az Önkormányzat ülésére a Századvéggel kötendő szerződés kérdését, hanem előzetesen meg is nyerte az ügynek a pesterzsébeti MSZP-s képviselőket. A testület részére készült írásos anyag kivételesen nem tartalmazott elutasító alternatívát sem, s a polgármester eredeti szándékát jól tükröző módon, mintegy nyomatékként, csatolva volt hozzá az általa már egyoldalúan aláírt szerződés is! Ha az utolsó pillanatban nem kerekedik felül a józan ész, akkor, – a demokratikus ellenzék legnagyobb szégyenére -, egy alkalmi MSZP-Fidesz nagykoalíció jóvá is hagyta volna ezt a gyalázatot.
  • 2016-ban Orbánék mindenáron szerették volna megszerezni a 2024-es Olimpia rendezési jogát, ám az ellenzék, némi hezitálás után, no meg a Momentum ötletes akciójának sikerén felbuzdulva, végül egyértelműen elutasította a projektet. A változatlanul folyó előkészületek keretében a kormány a kerületi önkormányzatokhoz fordult azzal a kéréssel, hogy vállaljanak kötelezettséget az olimpiai helyszínként kijelölt ingatlanok későbbi biztosítására. A polgármester nyomására a testület hozzájárult az előzetes kötelezettség-vállaláshoz, ám az a szöveg, amit Szabados képes volt aláírni, egészen elképesztő módon tükrözi a polgármester feltétlen odaadását Orbánék bornírt olimpia-terve iránt. Érdemes szó szerint idézni egy mondatot: „Budapest Főváros XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzata megtiszteltetésnek tekinti, hogy teljes támogatásáról biztosíthatja Budapest 2024-es Olimpiai és Paralimpiai Játékok megrendezésére vonatkozó pályázatát.” Mindezt ráadásul akkor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a nagyravágyó projekt bukni fog. Szabados még később is kitartott a fideszes projekt mellett: 2017. február 21-én, – egy nappal az Olimpia megrendezésére tett kezdeményezés hivatalos visszavonása előtt! –, a Magyar Nemzet arról tudósított, hogy „a Fővárosi Közgyűlésben … egyre többen támogatják az olimpiarendezést. Szabados Ákos, Pesterzsébet baloldali pártok által támogatott, ám az MSZP-ből kilépett polgármestere leszögezte: egy sikeres pályázattal Budapest, különösen az elmaradott dél-pesti régió fejlesztése és a sport kaphatna lendületet”.  

(ld. itt: https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/donthet-a-kozgyules-az-olimpiai-nepszavazasrol-3881079/ )

  • 2018. február 3-i számában a Magyar Hírlap egészen szokatlan interjút közölt a Pesterzsébet polgármesterével. Ebből végül megtudhatjuk, hogy az ex-szocialista Szabados Ákos szerint a baloldalon nincsenek ideák és nincsenek folyamatos cselekvési tervek sem. Az MSZP vezetése nem tudott lépést tartani, és egyszerűen megfogalmazott célokat felállítani. Az egykori szocialisták közül ő pont Szili Katalinnak köszönte meg, hogy együtt dolgozhattak. Támogatja a polgármesterekből álló Fővárosi Önkormányzatot, emberileg és a munka szempontjából is jó kapcsolatban van Tarlós Istvánnal. A mostani rendszer is működhet jól; az iskolák központilag egyébként is jobban finanszírozhatók. 

               (ld. itt: https://www.magyarhirlap.hu/belfold/Helyben_mindig_konnyebb_kompromisszumot_kotni )

  • Egy hónap múlva, de még a parlamenti választások előtt újabb politikai (hűség)nyilatkozatot adott, ezúttal a Magyar Nemzetnek.  Ebből tudjuk meg, hogy saját magáról nem állítja sem azt, hogy baloldali, sem azt, hogy konzervatív; ő „magyar, nemzeti és lokálpatrióta hagyományokat képvisel (sic!)”. A Fővárosi Közgyűlésben gyakran a Fidesszel szavaz együtt. Szerinte az ellenzéki pártok 2014-ben már lejátszották az „összefogósdit”, ami nem jött be, és az ellenzék tulajdonképpen nem is jelent alternatívát. Most jó időszaka van az országnak, dehogy van itt diktatúra!

                (ld. itt: https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/miert-nem-jonnek-ide-a-gyuri-kocsmajaba-3852935/ )

  • 2018 végén országos tiltakozást váltott ki az un. „rabszolgatörvény” parlamenti elfogadása. Az ellenzéki pártok sorra kezdeményezték az önkormányzati testületek elhatárolódását, ami általában a helyi politikai tagozódástól függően volt eredményes. Pesterzsébeten minden esély megvolt arra, hogy a többségben lévő ellenzék kezdeményezését a testület simán megszavazza. Ám a korábban MSZP-s a polgármester egyértelműen ellenezte, hogy a kérdést egyáltalán napirendre vegyék. A baloldali többség így kénytelen volt az „Egyebek” napirend keretében felvetni a témát, ám Szabados Ákos addigra látványosan elhagyta a tanácstermet. Az eredetileg baloldali kezdeményezéshez csatlakozott a Jobbik képviselője, és el is fogadtak egy testületi határozatot a rabszolgatörvény alkalmazása ellen. Ám több mint elgondolkodtató, hogy erről a döntésről a kerületi újságban semmiféle hír vagy közlemény nem jelent meg! Nem véletlen ez, hiszen a Pesterzsébet című önkormányzati lapban csak és kizárólag az jelenhet meg, amit Szabados Ákos személyesen hagy jóvá: mindenek előtt az, hogy ő minek az alapkövet rakta le, mit adott át, kit köszöntött föl, milyen fontos emberekkel tárgyalt, és mi az elképzelése a jövőről. Persze, a választott testületnek is van köze a kerület lapjához: az egyik bizottság szokta eldönteni, hogy a hónap melyik napján jelenjen meg a következő szám…    

Van ennél komolyabb probléma is: a Duna-gate

A 2014-et megelőző ciklusban a Pesterzsébeti Önkormányzatot csúnyán átverték. A testületben akkor még fideszes volt a többség, Szabados meg MSZP-s polgármesterként tevékenykedett. Az önkormányzatot konkrétan egy Fidesz-közeli vállalkozó verte át egy igen jól hangzó és jól tálalt fejlesztési projekttel. Még a szerződéskötést megelőző előkészítés fázisában különös, bár Pesterzsébeten nem szokatlan módon került egy fontos anyag a Testület asztalára: 2010. február 18-án reggel osztották ki a polgármester anyagát, amelyet aznap délután javasoltak megtárgyalni, – következésképpen előzetes bizottsági vitára sem kerülhetett sor. A soron kívüli előterjesztés az említett fejlesztési projekt pénzügyi és egyéb feltételeinek jelentős módosulásáról szólt, ráadásul nem is külön napirendi pontkánt, hanem a képviselő-testület két ülése között eltelt időszak munkájáról szóló beszámoló keretében javasolták megvitatni. A testületi tagok csak hosszú vitát követően elfogadták az Önkormányzat számára a korábbinál sokkal nagyobb pénzügyi kockázatot jelentő változatot, ám egy lényeges kiegészítést is tettek a hirtelenjében beterjesztett határozathoz: a végleges döntés azt is rögzíti, hogy „meg kell teremteni az önkormányzat számára a megfelelő biztosítékokat, és a megfelelő ellenőrzés biztosításának lehetőségét”, s a testületi döntés a polgármestert nevezte meg a végrehajtásért felelős személyként. Az utóbb történtek egyértelműen azt támasztják alá, hogy Szabados Ákos ezt a testületi határozatot nem teljesítette. Ennek következtében a vállalkozó, kikerülve az önkormányzat látóteréből, egészen egyszerűen eltéríthette a projekt bevételét, ellehetetleníthette a felvett hitel visszafizetését, és előidézhette az önkormányzat biztosítéki kötelezettségvállalásának beváltását. A projekt bedőlésével a pesterzsébeti önkormányzat többszázmillió forintos vagyonvesztés kockázatát kellett kezelje, amelyet csak óriási erőfeszítések és nem csekély ráfordítások árán tudott elkerülni.

A történet részletes elemzése utóbb azt támasztja alá, hogy a polgármester kezdeményezései, javaslatai az ügyben követendő eljárásra, pénzügyi rendezésére nem csak hogy nem voltak szakszerűek, hanem feltűnően és ismétlődően elkerülték az ügy lényegi kérdéseit. A projekt bedőlését követően ugyanis külső szakértők és testületi tagok egyaránt felhívták a figyelmet arra, hogy az adott vállalkozó lépései nem vitatható módon tankönyvi példái a Btk. ilyen meg olyan §-ában definiált bűncselekményeknek, amelyekkel kapcsolatban a hivatalos személyeknek ex lege feljelentési kötelezettségük van. E felvetésekre érdemi cáfolat vagy tartalmi válasz soha nem született, s a polgármester az Önkormányzat érdekeinek védelmére egészen elképesztő utat választott: egy teljesen esélytelen persorozatba vitte bele az Önkormányzatot, – amit aztán annak rendje és módja szerint minden szinten el is buktak. A bírósági határozatok indoklásai, valamint az időközben felkért külső szakértők véleménye gyakorlatilag egybehangzóan a felperesi (önkormányzati) álláspont megalapozatlanságát állapította meg. Mindezen túl tételesen bizonyítható, hogy az ügyről olyan előterjesztés is készült az önkormányzat részére, amely teljesen félremagyarázta a jogi helyzetet, fontos dolgokat elhallgatott, sőt, félrevezető és hamis képet adott még az irányadó  törvényi rendelkezésekről is. Ez pedig, függetlenül a konkrét ügytől, a polgármester saját sara. Nem közvetlen politikai kérdés, hanem közigazgatás tisztességének az ügye; – noha kétségtelenül fel lehetne vetni azt is, hogy „cui podest?”, azaz kinek az érdekében történtek a csúsztatások, az elhallgatások, a félremagyarázások, kinek az érdekében készültek a hiányos döntési javaslatok?

Pesterzsébet „sikeres” polgármestere egy ambiciózus, ám közepes képességű, értékvesztett, önérdek-érvényesítő akarnok.  Ha úgy tetszik: megélhetési politikus. Közéleti horizontja a szalagátvágás, alapkőletétel, díjátadás, felköszöntés. Vezérelve a konfliktuskerülés, különösen az országos hatalommal, hiszen személyes sorsát csak ezzel tudja biztosítani. Önkormányzati koncepciója alig terjed túl az ügyintézés szintjén, természetesen „a pesterzsébeti lakosok érdekében”. Politikai elkötelezettsége kiürült, szempontjai bizonytalanok, valós szakmai érvei nincsenek, a vitákat, a testületi egyeztetést nem kedveli, de – főleg gesztusértékű ígérgetésekkel – a szobájában vagy folyosói négyszemközti beszélgetések alkalmával még képes bizalmat kelteni maga iránt. Botcsinálta politikusként ebből él, és ezzel akar túlélni mindent és mindenkit.

* * *

Tévedés ne essék: ez az írás nem Szabados Ákosról, hanem az MSZP-ről szól. Arról a pártról, amely mindarról tudott, ami az írás előző részében olvasható. Ez az írás arról az MSZP-ről szól, amelynek tagjaként Szabados előbb alpolgármester, majd polgármester lett Pesterzsébeten, sőt, képviselő a Parlamentben is. Arról a pártról, amelyből Szabados Ákos utóbb nem csak kilépett, hanem amelynek értékrendjétől, küldetésétől és vallott közéleti normáitól jól láthatóan el is távolodott, sőt, amellyel utóbb szembe is fordult. S végül, de nem utolsó sorban, arról az MSZP-ről, amely az egyértelmű tanulságok ellenére Szabadost 2019. április elején ismét saját jelöltjeként nevezte meg a XX. kerület polgármesteri tisztségére. Arról az MSZP-ről, amely Szabados megdöbbentő megnyilatkozását követően kénytelen szembesülni azzal, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem ő dönt a jelöltjéről, hanem a jelöltje akar – majd, esetleg – dönteni őróla. Csattanós pofon ez nem csak a helyi szocialistáknak, hanem a velük szövetséget kötött vagy arra készülő ellenzéki erőknek is.

A pesterzsébeti polgármester valószínűleg nem az egyetlen Magyarországon, aki csak a személyes érvényesülés érdekében, a politikai értékvállalás kötelezettsége nélkül akar közéleti szerepet vállalni egy-egy településen. Normális viszonyok, működő demokrácia, korrekt közéleti technikák esetén a politikai pártok ezt akár tudomásul is vehetik, sőt, elsősorban nem a politikai csaták frontvonalában lévő településeken akár támogathatják is. Ám 2019-ben Magyarországon, és különösen Budapesten erre a nagyvonalúságra nincs lehetőség. Magyarország rendszerváltásra készül, az egyre erősödő demokratikus ellenzék helyre akarja állítani az európai köztársasági normáknak megfelelő kormányzati-közéleti viszonyokat. Ennek első, s felmérések szerint a fővárosban igencsak esélyes fordulója az őszi önkormányzati választás lesz. Ebből a megközelítésből szinte csak technikai minimum, hogy a demokratikus ellenzék pártjai ne jelöljenek bizonytalan politikusi identitással rendelkező akarnokokat a fővárosi kerületek élére. Ám annak már stratégiai jelentősége van, hogy a demokratikus pártok jelöltjeiként megválasztott kerületi polgármesterek fővárosi önkormányzati tagságukat ne kezelhessék valamiféle korlátlan, a jelölő párt programjától és szándékától független felhatalmazásként. A demokratikus ellenzék által nagy eséllyel megválasztott budapesti főpolgármester csak egy együttműködő, vele szövetségesi elkötelezettségben lévő csapat élén tudhat, – azt is csak óriási nehézségek árán! ­- sikereket elérni a fideszes pártállam ellenséges közegében. Ezért (is) kell különös felelősséggel eljárniuk az ellenzéki, demokratikus pártok helyi szervezeteinek, amikor kerületük polgármester-jelöltjének kiválasztásáról és támogatásáról döntenek. Rendszerváltó időkben egyértelmű politikai színvallásra van szükség minden jelentős önkormányzati helyszínen, – s a főváros kerületei ilyenek.

Az őszi önkormányzati választásig még van idő és lehetőség arra, hogy a demokratikus erők egy politikailag irántuk elkötelezett, s egyúttal profi önkormányzati-közigazgatási szakembert jelöljenek a pesterzsébeti polgármester posztjára. Az a saller, amelyet a jelenlegi polgármester osztott ki nekik, remélhetően ráébreszti őket politikai felelősségükre. Még remélhetjük, hogy nem tartják oda a másik orcájukat is.   

2019. április 26.

Lázár András